Nem bírom már elviselni az anyósomat: beleköt az élő fába is, csak hogy elüldözzön

Öt évvel ezelőtt találkoztam a férjemmel, szerelem volt első látásra. Már az első randin megéreztük, hogy minket az isten is egymásnak teremtett. Közös volt az érdeklődési körünk, mindketten ugyanazokért a dolgokért lelkesedtünk. Az viszont furcsa volt, hogy amikor már az én anyukám szinte fiaként szerette, még mindig nem akart bemutatni a saját családjának. Később megértettem, miért.

Egy közös ismerősünk elmesélte, hogy a párom összes eddigi barátnőit elüldözte a mama. Addig szekálta őket, míg el nem menekültek. A kedvesem valószínűleg ezért vonakodik a bemutatástól. Elfogadtam a helyzetet, nem tehet róla. Hamarosan hozzám, a kis lakásomba költözött. A telefonja folyton csörgött, anyukája mindig kereste, hogy megbeszéljen vele ezt-azt. Aztán eljött az ideje a családi találkozónak. A kezdeti mosoly után szinte azonnal elkezdett osztani a kedves mama: felhánytorgatta, hogy alig jár haza a fia, meg hogy „azóta” mennyire lefogyott (igen: elkezdett diétázni, mert volt rajta pár pluszkiló). Próbáltam kedvesen válaszolgatni – nehezen ment.

Egy évvel később került sor a leánykérésre, egy családi esemény keretében. Édesanyja látványos műsort adott: ájuldozott, levegőért kapkodott. Ezt aztán az esküvőn ugyanígy eljátszotta. Azóta mindent megtesz, hogy megtorpedózza házasságunkat. Mindenfélét kitalál, melyek közül a legszelídebb, hogy én biztosan megcsalom a férjem. Hiába tudjuk mind a ketten, hogy mire megy ki a játék(?), mégis rossz hangulatot kelt bennünk. Hiába látja, hogy a fia elkötelezte magát mellettem. Félek attól, hogy mi mindenre lehet képes az az asszony ellenem. Sőt: ellenünk! Mert ezzel nemcsak engem, de a fiát is tönkretenné.

Forrás: blikkruzs.hu